Absztrakt beküldése tudományos konferenciára

Képzeld el a bírálót, aki egy hosszú lista második felénél tart. Egy kongresszus tudományos bizottságának tagjai rendszerint a saját munkájuk mellett pontoznak, egy online felületen, egymás után nyitva meg a kivonatokat. Néhány perc jut egyre. Ennyi idő alatt kell kiderülnie, mit kérdeztél, hogyan vizsgáltad, mit találtál, és miért érdekes ez a kongresszus közönségének. Ha ez a négy dolog nem derül ki gyorsan, a legjobb munka is középmezőnybe kerül.

Az absztrakt tehát nem a cikked rövidített változata, hanem egy válogatási eszköz. És gyakran több is ennél: sok vizsgálat eredményei soha nem jelennek meg teljes cikkben, ilyenkor a kongresszusi kivonat marad róluk az egyetlen tartós, mások számára elérhető nyom. Ezt a randomizált vizsgálatok kivonataira kidolgozott CONSORT for Abstracts ajánlás (Hopewell és munkatársai, PLoS Medicine, 2008) kifejezetten indokként hozza fel. Érdemes úgy írni, hogy a szöveg évek múlva, önmagában is megálljon.

A szerkezet, amelyet a bíráló keres

A legtöbb orvos- és természettudományi konferencia strukturált absztraktot kér, kötött alcímekkel. A pontos alcímeket a kiírás adja meg, de a logika szinte mindenhol ugyanaz.

Háttér. Két-három mondat arról, mit tudunk, és mit nem. Ide nem kell irodalmi áttekintés, csak a hiány, amelyre a munkád válaszol. Gyakori hiba, hogy a háttér elviszi a szöveg felét, és a végére nem marad hely az eredményeknek.

Cél vagy kérdés. Egyetlen mondat, lehetőleg olyan konkrét, hogy az eredményrészből egyértelműen kiderüljön, sikerült-e megválaszolni.

Módszer. A vizsgálat típusa, a minta (kik, hányan, honnan, mikor), a beavatkozás vagy a mért változók, és az elemzés módja. Klinikai munkánál ide tartozik az etikai engedély és – ha van – a regisztrációs szám is. A CONSORT for Abstracts például randomizált vizsgálatoknál külön tételként kéri a randomizálás és a vakosítás leírását, a résztvevők számát csoportonként, valamint a regisztrációt és a finanszírozás forrását.

Eredmények. Számok, nem ígéretek. A fő eredmény mértéke, a bizonytalanság (konfidenciaintervallum vagy szórás), a csoportok mérete. Ha a kiírás engedi, egy kis táblázat itt sokat segíthet.

Következtetés. Ami az eredményekből valóban következik – és nem több. A „további vizsgálatok szükségesek” önmagában nem következtetés.

Bölcsész- és társadalomtudományi konferenciákon gyakoribb a folyó szöveges kivonat, amely a kutatási kérdést, a forrásokat vagy a módszert, az érvelés irányát és a várható hozzájárulást írja le. A logika itt is hasonló: mit kérdezel, miből dolgozol, és mit tudunk meg a végén, amit eddig nem.

Terjedelem és forma: a kiírás az egyetlen szabály

Nincs egyetemes absztrakthossz. Egyetemi útmutatók gyakran 250–300 szavas tipikus keretről írnak, de ugyanígy előfordul 200 szavas limit, és sok rendszer nem szóban, hanem karakterben (szóközzel vagy anélkül) számol. Ezért ezek a számok csak tájékoztató példák. Nézd meg a kiírásban:

• beleszámít-e a cím, a szerzők neve és az intézmények a terjedelembe;
• engedélyezett-e táblázat vagy ábra, és ha igen, hány „szónak” számít;
• milyen rövidítések használhatók magyarázat nélkül;
• milyen nyelven kell beküldeni, és ha angolul, brit vagy amerikai helyesírással;
• kell-e kulcsszó, és melyik szekcióba (témakategóriába) sorolod a munkát.

A témakategória választása alábecsült döntés. A beküldéseket gyakran kategóriánként osztják ki a bírálóknak; ha rossz helyre teszed az anyagot, olyan ember olvassa, akinek nem az a szakterülete, vagy az áthelyezés miatt kimarad a legjobb szekcióból.

Cím, szerzők, érdekeltségek

A cím az absztrakt legolvasottabb része: a programfüzetben és a keresőkben sokan csak azt látják. Legyen informatív – jó, ha a vizsgált kérdés vagy a fő eredmény kiderül belőle –, és kerüld a csak belső körben érthető rövidítéseket. A szerzők sorrendjét és az intézményi hovatartozást a beküldés előtt egyeztesd minden társszerzővel, mert utólagos módosításra sok rendszer nem ad lehetőséget. Egyre több kongresszus kér nyilatkozatot az érdekeltségekről, például ipari finanszírozásról is. Ezt nem formaságként érdemes kezelni: a bíráló és a közönség ebből tudja megítélni, milyen összefüggésben született az eredmény.

Szóbeli előadás vagy poszter?

A beküldőfelület általában megkérdezi, mit szeretnél: szóbeli előadást, posztert, vagy „bármelyik megfelel”. A végső döntést a tudományos bizottság hozza meg, és sokszor nem minőségi rangsort jelent. Egy szekcióba csak néhány előadás fér, a poszterszekció viszont sok munkát tud befogadni.

A poszter nem másodrangú. Egy jó poszter mellett hosszabb, személyesebb szakmai beszélgetések alakulnak ki, mint egy tízperces előadás utáni két kérdésnél. A nagy kongresszusok egyre gyakrabban elektronikus posztert kérnek, amelyet képernyőn lehet lapozni. Ha posztert kaptál, nézd meg a formátumot (álló vagy fekvő, méret), és azt, hogy van-e kötelező jelenlét egy kijelölt idősávban – sok helyen ez az elfogadás feltétele.

Szóbeli előadásnál az időkeret szigorú, és az üléselnök tartatja. Készülj a rövidebb változatra is, mert a csúszások miatt a szekció végén gyakran kevesebb idő marad.

Hogyan zajlik a bírálat?

A bírálat formája rendezvényenként más, de gyakoriak a következő elemek:

1. Formai szűrés. A titkárság kiszűri a hiányos, túl hosszú vagy rossz formátumú beküldéseket. Ezek gyakran tartalmi olvasás nélkül esnek ki.
2. Tartalmi pontozás. Két vagy több bíráló egy előre megadott skálán értékel; a szempontok jellemzően az újdonság, a módszertani megbízhatóság, az eredmények egyértelműsége és a kongresszus témájához való illeszkedés. Sok helyen a szerzők neve és intézménye a bírálók elől rejtve marad.
3. Döntés. A bizottság a pontszámok és a programban rendelkezésre álló helyek alapján dönt elfogadásról, a megjelenési formáról (előadás vagy poszter) és az elutasításról.

Fontos, hogy elfogadás után sok kongresszuson a bemutató szerzőnek egy megadott határidőig regisztrálnia is kell, különben az absztrakt kikerül a programból. A díjakról és a lemondásról az ellenőrzőlista szól.

A leggyakoribb elutasítási okok

• Nincs eredmény. Az „eredményeinket az előadáson ismertetjük” mondat a bírálónak azt jelenti, hogy nincs mit értékelnie.
• A következtetés túllő az adatokon. Egy kis, egyközpontú megfigyelés nem igazol általános gyakorlati ajánlást.
• Formai hiba vagy túllépett terjedelem. Bosszantó, mert teljesen elkerülhető.
• Rossz kategória vagy rossz kongresszus. A munka jó, csak nem ennek a közönségnek szól.
• Már bemutatott anyag. Sok kiírás kizárja a máshol már publikált vagy bemutatott eredményt, vagy előírja, hogy ezt jelezd.
• Hiányos módszertan. Nem derül ki a minta nagysága, a kiválasztás módja vagy az elemzés.
• Nehezen olvasható nyelv. Idegen nyelvű beküldésnél egy kolléga gyors átolvasása sokat ér.

Még egy szempont: a pontok

Magyarországon az orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkezők számára a kongresszusi előadás vagy poszter továbbképzési pontot is ér. A 64/2011. (XI. 29.) NEFMI rendelet 1. melléklete szerint tudományos konferencián magyar nyelvű előadás vagy poszter első szerzőként 10, társszerzőként 5 pontot, idegen nyelvű első szerzőként 30, társszerzőként 20 pontot ér. Az egészségügyi szakdolgozókra más rendelet és más pontértékek vonatkoznak; ezeket a továbbképzési pontokról szóló írás foglalja össze.

Végül egy gyakorlati tanács: a beküldés előtt add oda a szöveget valakinek, aki nem dolgozott a projekten, és kérd meg, hogy egy perc után mondja el, mit talált ki a munka. Ha nem tudja, a bíráló sem fogja.